Bevezetés, meghatározás és a szivattyú történelmi forrásai.
1. Mi a szivattyú?
A szivattyú olyan gép, amely folyadékot szállít vagy nyomást gyakorol. Ez továbbítja a fő hajtómű mechanikai energiáját vagy más külső energiát a folyadékba, hogy növelje a folyadék energiáját.
A szivattyút elsősorban folyadékok, például víz, olaj, sav-bázis folyadék, emulzió, szuszpenziós emulzió és folyékony fém szállítására használják, valamint folyadékok, gázkeverékek és szuszpendált szilárd anyagokat tartalmazó folyadékok szállítására.
A szivattyúkat általában három típusra lehet osztani: nagynyomású szivattyúk, energiaszivattyúk és más típusú szivattyúk a működési elveknek megfelelően. A működési elv szerinti osztályozáson kívül más módszerekkel is osztályozható és megnevezhető.
Például elektromos szivattyúkra és hidraulikus szivattyúkra osztható a vezetési módszer szerint; szerkezetének megfelelően egyfokozatú és többfokozatú szivattyúkra osztható; felhasználási szempontból kazán tápvízszivattyúkra és adagolószivattyúkra osztható; Vízszivattyú, olajszivattyú és iszapszivattyú stb.
A szivattyú különféle teljesítmény-paraméterei között van bizonyos kölcsönös függőség-változási kapcsolat, amelyet görbeként lehet felhívni, hogy ábrázoljuk, amelyet a szivattyú jellegzetes görbéjének nevezünk, és mindegyik szivattyúnak megvan a saját sajátos jelleggörbéje.
2. A szivattyú meghatározása és történelmi forrása:
Folyadékokat szállító vagy nyomást gyakorló gépek. A tágabb értelemben vett szivattyú olyan gép, amely folyadékot szállít vagy nyomást gyakorol, ideértve néhány gázt szállító gépet. A szivattyú továbbítja a hajtómű mechanikus energiáját vagy más energiát a folyadékba, hogy növelje a folyadék energiáját.
A víz javítása nagyon fontos az emberi élet és a termelés szempontjából. Az ókorban különböző vízemelő készülékek léteztek, például láncszivattyúk Egyiptomban (Kr. T. 17. század), Kínai kasziumok (Kr. T. 17. század), kerámiakerekek (Kr. T. 11. század), vízkerekek (Kr. E. 1. század) és 3. század BC spirálrudak az Archimedes által az ókori Görögországban. Kr. E. 200 körül az ókori görög kézműves, Ketesbius feltalálta a legeredetibb dugattyús szivattyút - a tűzszivattyút. 1588-ban már négylemezes csúszólapátos szivattyúkról készültek nyilvántartások, és egymás után megjelentek különféle egyéb forgószivattyúk. 1689-ben a franciaországi D. Papan 4 pengéjű járókerék centrifugális szivattyút talált ki. 1818-ban megjelent az Egyesült Államokban sugárirányú egyenes lapátokkal, félig nyitott kettős szívókerékkel és hatalmas centrifugális szivattyúkkal. 1840 és 1850 között az Egyesült Államok HR Worthington egy dugattyús szivattyút talált ki, amely közvetlenül szemben áll a gőzzel a szivattyú hengere és a gőz henger között, jelezve egy modern dugattyús szivattyú kialakulását. 1851-től 1875-ig egymás után feltalálták a többlépcsős centrifugális szivattyúkat vezetőlapáttal, lehetővé téve a magas emelő centrifugálszivattyúk kifejlesztését. Ezt követően különféle szivattyúk jöttek ki egymás után. Különböző fejlett technológiák alkalmazásával a szivattyúk hatékonysága fokozatosan javult, és a teljesítmény és az alkalmazások köre is fokozatosan kibővült.